Juhász Zoltán – A népzene hagyományos módja – című munkájában a hagyományos népzenei nevelést hasonlítja össze az iskolai népzenei oktatással. Véleménye szerint a hagyományos tanulás esetén a zenei nyelv, a gyermek a családjában, lakóközösségében, a beszélt nyelvvel analóg módon, a racionális elemző módszerek teljes mellőzésével ivódik bele a gyermekbe, míg az iskolai oktatás esetén a gyermeket természetes közegéből kiemelve tudományos eszközök segítésével oktatják. A szerző szerint a gyűjtések során megkérdezett furulyás, dudás pásztorok a zenei tanulásukról beszélve szinte ugyanazokat a módszereket említik pl. 6 – 7 éves korukig anyjuk énekelt nekik népdalokat, a hangszeres játékuk 7 – 14 éves koruk körül kezdődött ismert nótákkal, a hangszertechnikát szintén „maguktól” a felnőttek játékát ellesve tanulták stb.