„A muzsikálásból megéltünk” A táncházak közönsége elsősorban az erdélyi zenészeket ismeri, így különlegességnek számított az Almássy Téri Sza- badidőközpontban megrendezett Felvidéki Bál, melyen Potta Géza abaújszinai prímás is muzsikált. – Abaújszinán születtem 1933. február 25-én. Apám zenész volt, prímás, hatéves koromtól tőle tanultam muzsikálni. Úgy volt az kérem, hogy voltam nyolcéves, és már lagzit játszottam. Édesapám zenekarában, prímásként. Öten játszottunk a zenekarban: prímás, brácsás, nagybőgős, cimbalmos, meg egy sípos, azaz klarinétos. Édesapám átengedte nekem a hegedűt, átment a bőgőre. A haláláig, hetvenkét éves koráig játszott. Harminc éve bekerültem a szinai Rozmaring tánccsoportba, mint prímás, de ez nemrég szétesett, most a magyarbődieknél vagyok. – Falun milyen alkalmakkor kellett muzsikálnia? – Születésnapokon, keresztelőkön, lakodalmakban, bálokon. A batyubál, például úgy volt, hogy az asszonyok vitték batyuban a kaját a 17-18 éves gyereküknek, a gyerekek egy- mást kínálták. Táncmulatság volt, reggelig ment.