Agócs Gergelynek a Hagyomány az oktatásban című konferencián 1996. október 4 – én elhangzott előadását olvashatjuk. A beszéd három témakört ölel fel, a Népzenekutatás területének bővítése kapcsán Lajtha László „Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés”– ének céljairól és eredményeiről ismertet minket, illetve kiemeli Manga János és Sárosi Bálint, illetve Halmos Béla írásainak üzenetét (pl. kutatói munkában szemléletváltozás – zenei anyagot nem a dallam hanem annak előadója felől közelíteni meg) A zeneképzés hagyományai és az „organikus módszertan” kérdésénél a hangszerkezet elsajátításáról, a hagyományos hangszeres zenei tanulásról (apáról – fiúra modell), a cigányok körében kialakult autentikus zeneoktatási intézményrendszerről (oktatási folyamat  mellőzi az írásbeliséget) és a zeneisoklai népzenei oktatás közötti különbségekről ír a szerző. A beszéd következő részében a Hagyomány, mint tananyag kérdések és lehetőségek – témával többek között a folklór komplexitásáról, a gyermekek hagyományoktatásának kérdésével  foglalkozik a Agócs Gergely.