Novák Ferenc a Rákóczi szabadságharc utáni magyarországi felvilágosodás korának és a reformkor tánckultúrájának táncaival kapcsolatos feljegyzések és vélemények alapján állította össze tanulmányát. Képet kaphatunk a XVIII. századi táncokra gyakorolt német hatásról, a század páros táncainak elemzéseiről (ugrós, forgós, marosszéki csalogatós, sirülő, lassú, szökős stb.) és a női körtáncról is. Érdekes jellemzést olvashatunk a tanulmány során a XVIII. századi verbúválás mozdulatsorainak eredetéről (azonos a XVII. – XVIII. századi paraszttánccal), és többek között a sarkantyú viselés szokásának elterjedéséről (Czuczor Gergely ír róla 1843 – ból. Az érdekfeszítő írásban képet kapunk a XIX. század elején jól ismert táncalkalmakról (Réthei Prikkel Marián közlései után), a nemesi és polgári réteg báljairól, illetve a verbunk nevű ránc divattá válásának okairól szerezhetünk ismereteket. A csárdás táncleírásai, mellett, az írás végén Novák Ferenc fejti ki a véleményét a két új stílusú táncról (csárdás és verbunk).