Kiss Ferenc a Magyar Zenei Tanács felkérésére írt hosszabb tanulmányának első részét olvashatjuk, amely három pontban fogllakozik a népzene korunk kulturális életére gyakorolt hatásáról. „A népzene, mint a táncház, azaz egy komplex szórakozási és művelődési forma legfontosabb eleme” című részben a 25 éve működő táncházmozgalomról és saját civil szervezetéről (Táncházi Kamara, majd Táncház Egyesület), intézményi hátteréről (Népművelődési Inézet, ma Magyar Művelődési Intézet), illetve azoknak táncházra gyakorolt hatásáról olvashatunk. „A népzeneoktatás és népzene a zenei képzésben” című részben az általános és középiskolai énekoktatás dilemmáival pl. a NAT teljesítményközpontú és számonkérő szemléletével foglalkozik, de pozitívumokat is említ (Óbudai Népzenei Iskola, budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola népzenei tagozata). Az utolsó részben a „Népzenekutatás, archivumok, zenei könyvtárak” fejezet során a szerző többek között a tudományos kutatás utóbbi években történő lelassulását, a munkák publikálásainak késlekedését fejtegeti, emellett a kutatóhelyek MTA Zenetudományi Intézet, MMI bemutatását olvashatjuk.