„Szent László király emléke Moldvában elsősorban a szájhagyományban él, de hát szinte minden nép történelme ilyen »szájrul-szájra szálló« emlékekkel kezdődik. A moldvai magyaroké különösképpen, hiszen írott históriájuk nyomai csak a XVI. században kezdenek feltűnni, s ha jobban megnézzük, történelmüket tekintve lényegében még ma is a szóbeliség állapotában élnek.” – írja tanulmány bevezetőjében Halász Péter, aki a felgyűjtött szájhagyomány alapján vizsgálja, Szent László emlékét – Klézsén, Lujzikalagorban, Bogdánfalván, Diószében vagy éppen Magyarfaluban, ahol olyan gyűjtők jártak, mint Lükő Gábor, Bosnyák Sándor, Jáki Sándor Teodóz OSB.