Szántó Mária az Újvidéken megtartott népmese konferencia után három néprajzkutatóval készített interjút. A Mesemondás egykor és most című írásban ezek a beszélgetéseket olvashatjuk. Dr. Voight Vilmos budapesti népmesekutató, az ELTE Folklore Tanszékének vezetője elmondta előadásában, hogy a magyar népmesekutatás világhírű és meglátása szerint a gyerekek számára az a jó, ha nyelvjárásban hallják a meséket. A szakember további érveket sorakoztat fel a mesemondás hasznosságáról (pl. mintául szolgál a  gyerekeknek, a gyerekek megismerhetnek a mesékből csodálatos és gonosz hősöket stb.). Raffai Judit Szabadkáról származott Budapestre, ahol a Ludas hegységben végzett 10 évi gyűjtőmunkájának anyagából készíti a doktori disszertációját. Többek között a jó mesemondók adottságairól mesélt, illetve szerinte a mesének a modern korban új élete van. Az utolsó részben Nagy Olga 80 éves hozzászóló, az erdélyi mesedialektusok témája iránt érdeklődik. Véleménye szerint a havasi mesemondás szükségből alakult ki (a világtól elzárt falvakban az emberek mesével szórakoztatták egymást)