Káplár Tamás a Spamyolviasz című írásában a táncházak rendjének, rendszerének finomítása és átalakítása iránti tervét mutatja be nekünk. Véleménye szerint a városi táncházak „ellaposodása” több okra vezethető vissza pl. táncházak túl nyitottak – nincs törzsközönség, helyszín és időpont rossz kiválasztása stb. További problémának látja, hogy a táncházban az ének ritka, a legényest megtapsolják (holott a táncházban természetes lenne a tánc). Káplár Tamás szerint a megoldás a tötsközönség kialakítása – a táncházi közösség hívjon zenekart, illetve a táncházat tartó néptáncoktatók vagy zenekarok alakítsanak ki klubokat, valamint a táncházak legfeljebb két tájegység zenéjét játsszák (pl. dunántúli – szilágysági, bonchidai – somogyi stb.).