Soós János a „Mikor engem soroztak” című írásban a széki sorozások történetét mutatja be nekünk. Megtudjuk, hogy a rendszeres hadbahívások 1715 után kezdődtek és hogy nagy szégyennek számított, ha egy legény harci tevékenység végézésére alkalmatlannak bizonyult. Olvashatunk a „szemle” (orvosi vizsgálat) előtti „búcsúdélutánokról”, amikor a legények apjukkal, férfirokonaikkal és saját zenészeikkel nótát énekeltek a falu három utcájának (Felszeg, Csipkeszeg, Forrószeg) vendégei előtt. Az is kiderül az írásból, hogy a búcsúdélutánok negyedik napja jelentette a bevonulást. Az érdeklődők számára verbúváló nótarészletet is mellékelt a szerző.