András Mihály az erdéliy táncházak és az erdélyi magyar hagyományőrzés témájáról ír elemző cikket. . Először a táncházak helyzetét fejtegeti az írásában. A szerző maga is tanított táncházban, ezért személyes tapasztalata alapján tud elemzést készíteni. Megtudjuk, hogy Csíkszeredában jelenleg szünetel a táncház, de az érdeklődők más lehetőségek közül tudnak választani. Említi pl. az Ádám Kati vezetésével működő Aprók Táncházát (szakszervezetek Művelődési Házában), vagy az ugyanott található Pörgettyű Népi Játszóházat. Olvashatunk arról, hogy a környező falvakban működnek a Hargita  Nemzeti Székely Népi Együttes utánpótlás csoportjai, több, mint 1000 gyermek részvételével. Ilyen falvak pl. Csíkcsicsó, Csikmadaras, Csíkrákos, Csíkdánfalva, stb. és arról is hallhatunk, hogy 2002. április 14. napjára Gyermeklakodalmat szerveznek Csíkjenőfalván. András Mihány szerint jelenleg Romániában nincs intézményes iskolai oktatása a magyar népzenének és néptáncnak. Olvashatunk a szerző tollából még a táncházak előnyeiről: pl. közösségépítő, közel hozza az egyes generációkat, a népzenész és néptáncos szakma mostani vezetősége a táncházakból került ki. Fontos téma még a táncházak finanszírozása is a szerző szerint. Mivel újból indul Csíkszeredában a táncház, ezért András Mihály leírja,hogy milyen a jó táncház. Véleménye alapján legyen nagy a tánctér, a kocsma viszont legyen kisebb,vagy pl. a tánctanítás legyen kezdőknek és haladóknak is énekoktatással együtt. A szerző megemlíti,hogy a magyar folklórt a médián keresztül is kell népszerüsíteni pl. a közszolgálati rádióban, népdalfüzeteken keresztül is lehet persze. András Mihály tanulmányából kimerítő elemzést olvashatunk az erdélyi táncházak szerepéről.