Bodó-Bán János a Gyűjtés egy „fehér folt“ területén című írásában a mezőségi Felsőgyékényes táncairól készített felvételének körülményeit taglalja. megtudjuk, hogy 1992-ben jártDésen, a SAMUS Néptáncfesztiválon, ahol meglátta a felsőgyékényesieket táncolni, majd 2001. júliusában megkereste a felsőgyékényesi polgármestert, hogy gyűjteni szeretne táncokat a helységben. A Déstől 10-15 kilométerre fekvő, ma teljesen románok lakta településen találkozott egy Rus Mihai (sz.: 1927) nevű prímással, akik több adatközlő nevét is simerte.  A szerző leírja  a gyűjtés és a hang- és videofelvételek menetét és eredményét. " teljes táncrendet rögzítettek, 6 pár román táncossal. A táncrendekben szereplő táncok nevei pl.: „csűrtánc“ (joc de sura), lasssú csárdás, asszimetrikus lüktetésű forgós tánc.  A táncok között volt legényes is, és a szerző leírja, hogy a táncaikban meghatározó az improvizáció. Bodó-Bán Jáns kifejti,hogy a táncok egy mulatságon kerültek rögzítésre és a 60 résztvevő közül szinte mindenki tudott táncolni.