A gyermek óvodás korban rendkívül fogékony, mindent befogad, minden érdekli, és mindent utánoz válogatás nélkül. Ezért fontos, hogy életkoruknak megfelelő szintű, művészi értékű zenei, játékos, kézműves anyaggal és tudással ismertessük meg őket, s hogy ebben a magyar néphagyomány ápolása is mind hangsúlyosabb szerepet kapjon. Hagyományos paraszti kultúra a rendszerébe nem illeszkedő dolgot nem fogad be, mert érlelődő, letisztult formákat őrző kultúra. A népművészetben érvényesül az anyagszerkezetfunkció egysége. Sohasem öncélú, rigmusokkal, hiedelmekkel, manuális tevékenységekkel kapcsolódik össze. Világkép, hiedelmek és kollektív tudat tükröződik bennük. A parasztember számára a túléléshez szükséges tudásanyagot tartalmazza, amely rendszerben mindennek jól meghatározott szokásrendje volt. A tárgyi és szellemi népi játékvilág nemzedékeknek jelentette a munkába való belenevelődést, s alkalmas eszközeit. A gyermekek a fejlettség bizonyos foka után a játékaik anyagát a felnőttek szellemi és tárgyi világából vették, s játékká formálását egyre több önállósággal végezték. Kiformálták tárgyaikat, s ezekhez fűzték játékos cselekedeteiket, mondókáikat, dalaikat. Örömüket lelték bennük, s játékos céljaik szolgálatába állították környezetüket, nyelvi szókészletüket és a szellemieket is.