Kevesen tudják, s talán még kevesebben ismerik a „Pipa nótáját”. Ez a tréfás dal igen közkedvelt volt a Kiskunságban és a Duna-Tisza közén, ahol lakodalmakban, bálokban, családi szórakozások alkalmával énekelték. Ez csak az egyik „csemege” azokból a ritka magyar népdalokból, amelyet a 93 éves tudós etnomuzikológusnak, Szomjas-Schiffert Györgynek köszönhetünk. Szomjas-Schiffert György 1910-ben született és már születésekor megkapta azt a sajátos, karak- terisztikus indíttatást, amely egész életét és kutatói munkásságát egyaránt meghatározta. Dunakeszin született, de a család hamar elköltözött Kiskunhalasra, így mindkét helység a saját szülöttjének tekinti. A kutatót gyermekkora és emlékezete Kiskunhalashoz és a kiskunokhoz kötötte. Dajkája révén korán megismerkedett a halasi nótákkal. A jófejű fiatal a szegedi egyetemre iratkozott be, érdekes módon két teljesen ellentétes jogi és zeneszerzői szakra. Ekkor lesz tagja a Szegedi Fiatalok mozgalmának, és osztálytársai között találjuk Bálint Sándort, Buday Györgyöt, Erdei Ferencet, és Ortutay Gyulát. Bartók Béla szegedi koncertje egy életre meghatározta zeneszeretetét. A sors furcsa fintora, hogy egyik választott szakja sem lett igazi hivatása, bár az utóbbinál megmaradt.