Ebben az életkorban 7-8 év korkülönbség viszonylag nagy idő. Mi a magyar táncművészet különleges szeretetében kötöttünk életre szóló barátságot. Akkor már nemcsak két nagy színházi előadás sikerei, és ezekben szólisztikus szerepeim után voltam. Egyedül vittem sikerre az első Munkás Kultúrversenyen a Ruggyanta- gyár együttesét (1947). Ez nemcsak táncos siker volt, hanem a kor nagy politikai és tanári sikere is. Kitűnt (amire én így soha nem gondoltam), a magyar hagyományokat nemcsak a parasztság, de a munkásság is képes vállalni. 2 Ezt a politikai felismerést az akkori központi pártirányítás he- lyesen karolta fel. A siker következtében országos táncos mozgolódás indult el. Ami bennünket később szorosabban hozott össze, Molnár István Magyar Tánchagyományok című, 1948-ban megjelent könyve volt, melynek nyomdai és előkészítői munkáiban közre is működtem. 3 Az elkövetkező években e könyv táncainak Gyurka lett a legjobb ismerője. A közös táncismeret és szeretet alapozta meg barátságunkat. Sem a táncházas mozgalom előtt, sem utána nem tudok arról, hogy valaki legalább közölte volna a Molnár-könyv szellemi koncepcióját (szerkezetét és törekvéseit), melyet indulásunkban mindketten korszakalkotónak éreztünk.