Endrődi Péter cikke az Ütőgardony a gyimesi asszony hangszere az Élet és Tudomány LX. évf. 43. számában 2005. október 28–án megjelent írás voltozata. A cikkben a szerző a  Gyimesekben használt hangszer, az ütőgardony történetét, típusait, készítését, használatát ismerteti az olvasókkal. Endrődi Péter megjegyzi, hogy 1985–ben Gyimesközéplokon hallotta a hangszert, amikor Zerkula János felesége Fikó Regina játszott rajta. A cikkben olvashatunk a Tatros–patak völgyének vidékéről, mely szerinte babonák, hiedelmek, keserves fohászok vidéke. A hatalmas hangszer történeti áttekintése (Nyugat–Európa XVI. századi ábrázolások, „nagyhegedű“, 1500–as évek Itália, legkorábbi gardonyok hossza 95–130 cm stb.), mellett olvashatjuk Tatár Miklós „Tódi“ gyimesbükki prímásnak az ütőgardony készítéséről szóló előadását. Kiderül az is, hogy 2 típusát (1. régebbi rönkből faragott, derékban kevésbé karcsúak, 2.klasszikus hegedűalak) különböztetjük meg a hangszernek a formai jellemzők alapján. A 4 húros népi hangszernek, melyet állva és ülve is használnak, népi elnevezéséről Dancsér Oszkártól hallhatunk adatokat. A részletes leírás élvezetes olvasmány a gyimesi csángó és cigány előadók által is használt régi hangszerről.