Farkas Annamária az Autentikus népzene az Általános iskola ének–zene oktatásában című írásban a gyermekek népzenei oktatásának dilemmáira hívja fel a figyelmünket. Hivatkozik Forrai Katalin módszertani munkájára, aki sokat dolgozott azon, hogy az ovódáskorú gyermekek megfelelő népzenei oktatásban részesüljenek. A szerző meglátása szerint az énekkönyvekben találgható népdalok és műdalok csak támpontot adnak a pedagógusoknak és úgy látja, hogy a NAT által kiadott énekkönyvek módszertanilag nem tekinthetők rossznak. Az elemző cikkben Farkas Annamária összehasonlítja a hagyományos paraszti kultúrában történő népdaltanítást a mai lehetőségekkel. Szerinte a paraszti kulturában a népdaltanítás színterei a gyermekek számára a család, ünnepek, táncmulatság, munka, szájról–szájra hagyományozódás a nap bármely szakaszában jelen volt. A mai tanítás színhelyei: iskola, szervezett táncházak, népművészeti tábor. A szerző beszél még arról, hogy a hagyományos módszer hatékonyabbnak bizonyult és hogy az autentikusság nagyon fontos a népdaltanításban, így hasznos az ilyen népzenei felvételek hallgatása a gyermekek számára. A 4. osztályos gyermekek zenei tanmenetének kiplgozásában részt vevő szerző szerint az énekóra haszna lehet, hogy módot ad a gyermekek számára az improvizációra.