XLII. TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ • 2023. április 14–16.
Lapszám:
Kezdőoldal: 7
 =>  
A cikk a népzene társadalmi elfogadottságának változásait vizsgálja évszázados távlatban. Míg 1906-ban Kodály úgy gondolta, a népdalt csak „felöltöztetve” lehet közelíteni a városi emberhez, addig a Gyöngyösbokréta mozgalomnak és az Éneklő Ifjúság mozgalomnak köszönhetően ’37-re már gyökeresen megváltozott a helyzet. A második világháborút követően a Békés-Tarhosi Énekiskola és szellemi utódai, az ének-zenei általános iskolák hatottak, majd az ’50-es években nagyarányú népdalgyűjtés kezdődött és megalakult a Magyar Állami Népi Együttes, a ’60-as években a magyar televízió is részt vállalt a népdal népszerűsítéséből. Fordulatot az első televíziós Röpülj, páva! verseny hozott 1969–70-ben, Vass Lajos karnagy megénekeltette az egész országot a képernyők előtt. A táncházmozalom indulása a fiatalokra hatott, mára az alapfoktól az egyetemig minden szinten lehet főtárgyként népi hangszert vagy éneket tanulni. A világzene mindenütt igen népszerű műfajhoz is sikeresen utat talált a magyar népdal.
„Az első Fölszállott a páva televíziós verseny nagy sikere, hatalmas nézettsége azt igazolja, hogy igen sokakban még, és már újra elevenen él a magyar néphagyomány szeretete, tisztelete.”