Kunkovács László Kossuth-díjas fotóművész és néprajzkutató az életét tette fel arra, hogy járatlan utakon bolyongva, megragadja és megörökítse, ami a fotográfia eszközeivel bemutatható. Másfélszáznál több hazai és tizenhét, külországban megrendezett néprajzi-kultúrtörténeti fotókiállítása mellett sorban megjelenő kötetei is bizonyítják, hogy a saját útját járó alkotó embert nem lehet legyűrni akkor sem, ha szeme romlása miatt már a saját képeit is „csak fejben” látja. Az interjú kísérletet tesz az életút főbb állomásainak felvillantására, az ősmesterségekhez való szoros kapcsolódás megfejtésére, a vizuális kultúra állapotának felmérésére, és az elfeledett elődök bemutatására.