A magyar néptáncmozgalom korai időszakát bemutató dolgozat negyedik, befejező része, melyben a szerző bemutatja a népi kollégisták együtteseit, külön kiemeli molnár István személyét és működését, majd a „Virágkor és hanyatlás” című fejezettel összegzi a ’45 utáni néhány év tapasztalatait. „A néptáncmozgalmat nem felülről hozták létre, hanem a felszabadulás egyenes következményeként kapott széles lendületet, a pártok és állami szervezetek támogatása azonban sokat jelentett kibontakozásában.” – írja vitányi Ivánra hivatkozva.
Zárásként az 1949-es szomorú változásokat, s azok következményeit taglalja a szerző: „a néptáncmozgalom megszűnt tömegmozgalom lenni”.