Szirtes Gábor részletekbe menően ismerteti Zentai Tünde könyvét. Az első fejezet áttekintő, komparatív tanulmány a dél-dunántúli festett templomok történetéről, a reneszánsz és a reformáció meghatározó szerepéről, amelyek hatására a XVI–XVII. században létrejött egy szakrális ábrázolást mellőző, gazdag, virágos díszítés. A második fejezetet az ötvenöt, különböző mértékben megőrzött és a tizenöt már nem létező, ám dokumentált református templomról írt tanulmányok alkotják. A harmadik fejezet a templomok asztalosainak, a templomfestőknek állít emléket. A negyedik fejezet „motívumtár”, a könyv bibliográfiával, a rövidítések és a régi mértékegységek jegyzékével, valamint angol nyelvű rezümével zárul.