Kozák József az Egy alföldi duda világjárása című hagyománytörténeti munkájában egy speciális dudafajtát, az alföldi fújtatós dudát mutatja be nekünk. Az 1800–as évektől romantikus életképeken megjelenő hangszeren, a szőrével kifelé fordított tömlő nyakába kötözött kecskefej aránytalanul nagynak látszik. Az írásban olvashatunk a korabeli ábrázolásokon látható duda későbbi használatáról (az alföldi dudások a polgári osztályból kerültek ki), és magáról a dudajárékről. Kiderül, hogy a zenei eszközt az Alföldön csak dudának hívták (valószínű,hogy a fújtatós dudálás szokását Csehországból importáltuk). A tanulmányban megnézhetünk egy dudát képen, melynek lelőhelye Igmánd volt.