A rendszerváltást követően Romániában a városiasodás és a modernizáció végleg eltörölte a folklór funkcionális terét, a közösségek nyitottabbá válása, a vallások elhagyása pedig annak tartalmát. A különböző nemzetiségeket és társadalmi rétegeket a modernizáció egyenlően érinti. A fennmaradt ünnepek hagyományelemei a család vallásosságának függvényében megmaradtak vagy jelképessé váltak, sok esetben nem rendelkeznek mögöttes tartalommal.
A szerző megvizsgálja a közösségi alkalmak változásait, a cigányzenészek – fentiekből következő – státuszváltását, és az ebből következő megélhetési és életszínvonalbeli tendenciák alakulását. A cikket jegyző Rómer Judit végkövetkeztetése: „A magyarpalatkai zenészek által hordozott folklór anyag nem vész el, hanem a befogadó közeg lecserélődésével más funkciót és teret kap. Talán ez az egyetlen útja a hagyományos népzene és néptánc modern kori továbbélésének.”