Jelen dolgozat felvezetésként bemutatja a citeratanulás hagyományos módját, a hangszer funkcióját a hagyományos közösségekben, a citerázás újjászületését az 1970-es évektől kezdve, és az azóta megjelent oktatóanyagokat: „Az eddig megjelent, citerajátékhoz kapcsolódó, didaktikai felépítésű kiadványokat végigtanulmányozva megállapítható, hogy az idő múlásával a citeratanítás számos változáson és újításon ment keresztül. A szóhasználat (terminológia), a technikai részek sorrendje, a szemlélet stb. máig nem mutat egységes képet, az eredeti hangzóanyagok használata azonban egységesen kiemelt helyre került.”
A szerző kérdőíves kutatással térképezi fel a citeraoktatás helyzetét és állapotát, valamint az oktatás különböző szintjein megmutatkozó szemléletbeli különbségeket. Mindezek alapján kijelöli a citeraoktatás színvonalának emeléséhez szükséges feladatokat.