Jelen írás a magyar nép szimbólumrendszerének, a nonverbális kommunikáció maradandó tárgyi jeleinek fel- és megfejtésére vállalkozik a kalotaszegi és székelyföldi faragott sírjelek elemzésével. A fejfaállítás a kutatók szerint az őskori bálványkészítésből eredeztethető, ezen túl egyrészt tájékoztat az elhantolt személy kilétéről, másrészt kommunikál a túlvilág felé. A fából faragott sírjeleknek több alapvető típusát ismerjük, lehetnek például csónak- vagy kopjafa alakúak. A fejfák faragásai utalhatnak a halott korára, nemére és társadalmi státuszára.
„Archaikus temetőink ősi kincsei lassan elpusztulnak, a fejfák tűzre kerülnek. Néhány településen fordítanak csak gondot a még ép sírjelek védelmére, megőrzésére, de már ott is átvette az uralmat a műkő jellegtelensége és egyformasága.”