Hosszan tűnődtem e kérdésen, amikor egy napsütéses áprilisi vasárnapon a Kolosy téri buszvégállomáson topogtam tanácstalanul.  Nem ugrott be, hiába emlékeztem a múlt tavaszi zenés-táncos ‘piknik’-re, amikor Legedi László István volt a házigazda. Miközben nosztalgiáztam, az egyik busz indulni készült, s – hétvége lévén – vele tartottam én is. Szerencsémre a gyors döntés jó döntés volt, így hamarosan megtaláltam a többieket. A társaság egyik része szalonnát sütött, másik a barlangból kereste a kijáratot. Miután jól laktunk, megfüstölődtünk, a napszemüveget zsebre tettük, következhetett a sport. Mindenki kipróbálhatta, milyen egy felajzott íjat a megfelelő irányba tartani, s abból a nyílvesszőt legalább a cél felé továbbítani. Büszkék voltunk, hogy Tímár Viktor gyimesi muzsikus nemcsak a zenészek, hanem az íjászok között is megállta a helyét. A hőség múltával előkerültek a hangszerek is, és immár foci helyett tánccal múlattuk az időt. Hála a szép időnek, friss levegőnek és forralt bornak, mindenki kipirult, lepirult s elpirult. Már a Kolosy téren jártam, amikor visszatért egy gondolat: „Hányas busz megy a Pálvölgyi-barlanghoz?” Elmélkedni tovább nem volt időm, mert a villamos már várt rám.