Nyáron a zenekar meghívást kapott a Jeunesses Musicales segítségével egy nemzetközi népzenei táborba, ahol egyedüli magyar résztvevõként hazánkat képviselhette. Mikor Ferihegyen sikerült a dobot felmagyarázni a repülõgép utasterébe mindenki megnyugodott, mondván „a nehezén már túlvagyunk”. Brüsszelben furcsán néztek a vámosok a nagy tokokkal felmálházott „kelet- európaiakra”, de mivel nemcsak útlevelünk, hanem meghívásunk is volt, akadálytalanul léphettünk belga földre. A szervezõk – akik nagyon kedvesek és figyelmesek voltak – már vártak minket és egy kis városkába, Tervurenbe vittek. Hamar megbarátkoztunk a gondolattal, hogy a kubai, észt, svéd, belga és szlovén résztvevõkkel csak angolul – vagy jelbeszéddel – tudunk szót érteni. A kezdeti nyelvi nehézségek után már minden gördülékenyen ment. Bekapcsolódtunk a tábor mindennapi életébe, naponta 3-4 „workshop”-on vettünk részt.