A százhatvan esztendeje született Benedek Elek áll Halász Péter írásának középpontjában, azonban most nem a meseíróról esik szó, hanem a hazája és nemzete sorsáért aggódó gondolkodóról, s az életútnak is leginkább az utolsó nyolc, Kisbaconban töltött esztendejéről.
„Benedek Elek azoknak a – sajnos idejétmúlt – embereknek a fajtájához tartozott, akiknek egész életük népük szolgálatban telt. Megtakarított pénzén vásárolt földjét két kezével fásította és gondozta.  Nem ismerte a restséget sem a fizikai, sem a szellemi munkában, írásainak szépségén, tisztaságán, nevelő hatásán túl a szülőföldjéhez, népéhez való hűséges ragaszkodást s a munka értelmébe és értékébe vetett hitét hagyta ránk.”