A szerző tanulmányában a Pünkösdi ünnepkör történetét ismerteti. Beszél a kereszténység előtti ember hiedelmeiről, miszerint pl. a csilagok istenségek voltak és mítosz teremtő erővel rendelkeztek az égitestek.  A Napnak, mint legfőbb teremtő erőnek a különböző népek által  történő elnevezéseit (druidáknál Pong, perzsáknál Mithrász, egyiptomiaknál Ozírisz, rómaiak Szaturnusz, germánoknál Freya) ismerteti. Tárgyalja Krisztus szerepét, akivel a „ törvény a Földre született”, A szerző a pogány napkultuszt hozza  kapcsolatba a téli napfordulóval, a Húsvéti feltámadástól a többi nyári ünnep szokásait tárja elénk. A Galga– menti Hévízgyörk húsvéti dramatikus népszokásairól („paprika és paradicsommag keltetés”), a Pongrác–Szervác–Bonifáchoz kapcsolódó hiedelmekről, vagy a nő és növény misztikus kapcsolatáról is olvashatunk az írásban.  Megismerhetjük többek között a somogyi királynőt a „cucorkát”, ami az adventi fonóban kenderszöszről csavarintott bábocska.