Bankó András az  1982. márciusában, a Budapest Sporcsarnokban  megrendezett első  Nemzetközi Táncháztalálkozó eseményeitől kezdve elemzi az évente megrendezett táncháztalálkozók történéseit. Az első Táncháztatlálkozó, melyből a széki táncrendet emeli ki, olyan sikeresen zárult, hogy a végén a látogatók nem akarták elhagyni a rendezvény helyszínét, később  azonban dilemák léptek fel a táncháztalálkozók rendezésével kapcsolatban. Az anyagi támogatás kérdése mellett, 1984-től a hagyomány-vonásokkal együtt  (zene és tánc), a kézművesség és népi tárgyalkotóművészet is helyet kapott, de fontos tényező lett a „ giccsterjesztők“ kiszűrése. Az író a politikai események táncháztalálkozóra kifejtett hatását  (pl. a lengyelországi Szolidaritás – Mozgalom, Pesten szamizdatok megjelenése) említi, de pl. a Csoóri Sándor költeményei és a Muzsikás Együttes sikerei jellemzték a rendezvényt. Az 1985-ös eseményen Berecz András „ Ezek a szép szász lányok” kezdetű széki dalának sikerét, 1986-tól már a szervezettséget és a komolyabb előkészületeket emeli ki. 1990-ben már a Táncházi Kamara vállalta fel az esemény rendezését, 1991-ben pedig az első szabad táncháztatlálkozón vehettek részt a látogatók. Bankó András összességében bizakodik a táncházak jövőjével kapcsolatban.