K. Tóth László – Az életét is szinesíti című riportjában  Fejéregyházi Barnabásné beszél szövő mesterségéről. Az elbeszélésből megtudjuk, hogy az édesanyja tanítota meg szőni, mert szülőfalujában, a Zala–megyei Borsfán sokan foglalkoztak kendertermesztéssel és szövéssel, így az édesanyja is. Az építésztechnikusként végzett Fejéregyháziné, 1976–ban kezdett el újból e népi mesterséggel foglalkozni, amikor beiratkozott A Fővárosi Művelődési Házban indult szövőtanfolymara. Munkáit a Népi Iparművészeti Tanáccsal zsűríztette, 1980—ban már népi iparművész díjban is részesült. A későbbiekben boltot nyitott Óbudán, ahol szőtteseit értékesítette. Művészetére a megálmodott minták és színek alkalmazás a jellemző, kollekiójához pedig viseleti darabok( pl. szoknya, ruha, ing, pelerin, tunika) tartoznak. Készít falvédőket, ágytakarót párnát, terítőt és szőnyeget is.