Juhász Katalin – Nagypénteki mosakodás című tanulmánya a megújulást célzó tavaszi fürdést, mosakodást, tisztálkodást, mint az évkezdet ősi, kultikus hagyományaihoz tartozó szokást meséli el. Mgismerhetjük a kínai tavaszi időszakban szokásos érintkezési mágián alapuló és katartikus (tisztító) varázsműveletek példáit, a mezőföldi (Fejér–megye) Aba legjelentősebb nagypénteki „hajnali mosakodás szótalan vízben” hagyományát (lányok Nagypéntek éjjel, vagy hajnal csoportostul mennek a Kanálisra mosakodni), melynek célja, hogy egészségesek legyenek a szertartéásban résztvevők. Más szokás szerint volt, aki hazavitte a vizet, némelyek piros almát is tettek a hatás fokozására. A tanulmányban hallhatjuk Arany Lajosné Berki Juliannát, a szokás kapcsán alkalmazott szertartásos elemekről beszél.