Dr. Ratkó Lujza néprajzkutató és koreográfus a hagyomány és korszerűség problémáját taglalja tanulmányában. Az írásban szembeállítja a hagyományt, az ősi tradíciót, amit az emberi civilizáció lassú évezredein keresztül éppen a paraszti kultúrák őriztek meg, a racionális alapokon álló, profanizálódott, esetlegesen és szervetlenül felépülő folytonosan változó modern kulturával. Szerinte a hagyományőrzés az egykoron szerves egységet alkotó tradíció egyes megjelenési formáinak kiárólagos formai átemelése, átmentése modern világunkba. Bírálja a táncházmozgalmat  (amely megfeledkezik arról a néprajzi, kulturális háttérről amely létrehozta a táncot) és feltárja a jelenség okai is (pl. a táncoktatók és koreográfusok nagy része nem ismeri a tradíciót, néptánc és néprajzi szakirodalom hiányosságai stb.) . A szerző a táncok komplex (tartalmi – funkcionális, formai és zenei szempontú) vizsgálatát javasolja és ezzel kapcsolatban Martin györgy munkáit méltatja. dr. Ratkó Lujza e szemlélet alkalmazását tartja fontosnak a „ Nem úgy van most, mint vót régen...” A tánc, mint tradíció a nyírségi paraszti kultúrában című monográfiájában, ahol a komplex kutatási elvek érvényesülnek.