Kozák József a Mi furulyánk című hagyománytörténeti írásában aaa magyar nyelvterület hatlyukú furulya hangszerét hasonlítja össze az Európa más területein használt blockflöte típusú hangszerekkel. Kiemeli, hogy a magyar furulya különlegessége, mely szerint a szélhasító nyílás nem a hangluykak oldalán van, hanem a hátulsó oldalon. megtudjuk, hogy a Kárpát–medence kivételével csak Moldvában és Bulgáriában használják e hangszert. A szerző megjegyzi, hogy a bolgárok elszlávosodott hunok, ezért található meg náluk e típusú furulya. A cikkben olvashatunk még a magyar furulya egyes hazánkbeli változatairól (pl. Dunántúl ötlyukú hosszúfurulya), vagy a moldvai csángók által használt „csilinkáról“ (fűzfakéregből készült hosszú csövű dugó nélküli eszköz). A szerző kultúrtörténeti áttekintést nyújt az Európa más részein használt furulyához hasonló hangszerekről (pl. görögök pánsípja stb.)és következtetésként megtudhatjuk,hogy a magyar furyulya eredete a Bükk hegység Istállókői barlanjának ősi kultúrájához vezethet vissza.