Szász József a „Megárt a sok, mégha jó is“ című kritikai írásában Magyar Állami Népi Együttes Pannon freskó című, a Művészetek Plaotájában látott előadását értékeli. A szerző méltatja a darab pozitívumait pl. jól megkomponált zene és fény–grafika, gazdag tánc és mozgássorozatok. Leírja, hogy a koreográfia és a tánc együttese alapján valóban egy „Pannon freskó“ tárult elénk. Néhány negatív észrevételt mégis megfogalmaz Szász József. Szerinte a néptánc részek szinte „groteszk muzdulatfrázisokká“ alakultak át és az előadás végén a haláltánc olyan volt, mintha a mai magyar világot jelenítené meg. A kritka megalkotója szerint a megjelenített színek pl. neonkék UFO–szerű hangulatot eredményeztek. Szász József az írás végén mégis bizakosásának ad okot, mert elmondása alapján rég nem látott ilyen gondosan megalkotott produkciót.