Kozák József a magyar duda elterjedésének területeit vázolja fel számunkra A mi dudánk című nagyon érdekesírásában. A Más nemzetek magukénak tüntetik fel a hangszer változatait alcím kifejezi a cikk célját, ugyanis megtudjuk, hogy még a nagy dudásnemzetek is megirigyelhetik a bakfejes, kontrasípos magyar dudát. A szerző szerint a a magyar dudák hangzása és játéktechnikai lehetőségei jóval meghaladják az európai dudák szintjét. Kozák József a cikk során kifejti, hogy a kontrasípos magyar dudát többek között átvették a „tót atyafiak“ (bolhalyuk nélküli változatot), a Dráva-menti horvátok a kontrasípos duda legrégebi változatát használják. Lengyelországban a szerző szerint két helyen, pl. Zakopánéban használják a „mi dudánkat“, de Bukovinában is magyar eredetű kontrasípos duda használatos. Olvashatunk arról is, hogy a dél-alföldi típusú, sajátosan magyar megjelenésű, menyecskefejes dudákat jugoszláviai kiadványokban vojvodinai hangszernek titulálják, mintha az délszláv eredetű lenne és Kozák József megemlíti: a franciaországi Gascogne vidék Landais tartományának néhány falujában is találkozhatatunk magyar dudával (bolhalyuk nélküli típus). Kozák József írásából a magyar dudatípusok is fellelhetők.